lingua franca (lat. 'frank nyelv'): romlott olasz (összekötő) nyelv. - A középkorban fejlődött ki a Földközi-tenger keleti medencéjében. A levantei keresk-et uraló velenceiek és genovaiak a ~ keveréknyelvén érintkeztek a bennszülöttekkel, akik különbségtétel nélkül franknak nevezték az összes Ny-európaiakat. **
Pallas XI:535.
A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.